Az Én, a robot egy kilenc sci-fi történetet tartalmazó gyűjteményes kötet, amit Isaac Asimov írt. A történetek témája mindig egyedi, de fő témájuk az emberek és humanoid robotok viszonya és kölcsönhatása egymásra, az erkölcsi vonatkozások – a robotika három törvénye által okozott problémák és a belőlük következő ideológiai kérdések; ezek hosszabb kifejtésére alkotta meg Asimov a képzeletbeli robotika történetét.
A történetek jelentős részében Dr. Susan Calvin szerepel, az Amerikai Robot vállalat - a robotokat gyártó vállalat - robotpszichológusa.
A sci-fiben a robotika három törvényét Isaac Asimov alkotta meg. A történeteiben szereplő robotok zöme ezen szabályokat követi. Először a Körbe-körbe című novellájában olvashatóak, a következő formában:
1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.
Az Oxford English Dictionary szerint a robotika szó a Te hazug! című novellában szereplő első törvényben fordult elő először. [1] Asimov eleinte nem tudott nyelvújításáról: úgy hitte, a szó a mechanika, hidraulika és egyéb tudományágak összefoglaló neve volt.[2]
A három törvénynek meghatározó szerepe van Asimov írásaiban, az Alapítvány–Birodalom–Robot sorozatban ugyanúgy, mint A Jupiter holdjaiban, s írók hivatkoznak rá a science fictionön innen és túl. Mesterséges intelligencián dolgozó tudósok is gondolkoznak saját jövőbeli robotjaiknak asimovi törvényekkel való felruházásán.
Dr. Susan Calvin egy kitalált szereplő Isaac Asimov sci-fi író robot-univerzumában. 1982-2064 között élt.
Elsőként az Én, a robot (I, Robot) című novellaciklusban bukkant fel, melyet Asimov 1939 és 1950 között írt. Először az 1998-ban játszódó Robbie című novellában jelenik meg, mint epizódszereplő, egy csúnyácska diáklány képében, aki a robotok pszichológiájából ír vizsgadolgozatot. Kétségtelenül ez a dolgozat vezethette későbbi pályájára, hiszen Susan Calvin lett az Amerikai Robot és Gépember Rt. első és egyben legnevesebb robotpszichológusa. A novellafüzér tulajdonképpen a doktornő visszaemlékezéseiből áll össze.
Dr. Susan Calvin személyes megjelenései az irodalomban [szerkesztés]
1. Robbie – "Robbie" (1998)
2. Te hazug! – "Liar!" (2021)
3. Tökéletes kiszolgálás – "Satisfaction guaranteed" (2023)
4. Lenny – "Lenny" (2025)
5. Az eltűnt robot – "Little lost robot" (2029)
6. A kockázat – "Risk" (2031)
7. A csillagokba! – "Escape!" (2031)
8. Bizonyíték – "Evidence" (2032)
9. Rabszolga – "Galley slave" (2034)
10. Az elkerülhető konfliktus – "The evitable conflict" (2052)
11. Robotálmok – "Robot dreams" (2055)
12. Női ösztön – "Feminine intuition" (2062)
Dr. Susan Calvin rövid életrajza [szerkesztés]
Susan Calvin 1982-ben született feltehetően New York Cityben. Itt végezte iskoláit, és gyakori látogatója volt a Természettudományi és Ipari Múzeumnak, ahol már 15-16 éves korában (1998) élénk érdeklődést tanusított a robotok, és különösképpen az első beszélő robot irányában. 2003-ban, 21 éves korában diplomázott le robotikából és 2007-ben robotpszichológiából, majd 2008-ban az Amerikai Robot és Gépember Rt.-nél kezdett dolgozni, mint robotpszichológus. A 2020-as évekre Dr. Calvin a cég legfontosabb emberei közé küzdi fel magát, és bármilyen komoly robotikai és robotpszichológiai probléma merül fel, szinte biztosan hozzá fordulnak. 2021-ben például egy megoldhatatlan dilemmával sikerül hatástalanítania egy gondolatolvasó robotot. De több másik konfliktus megoldásában is nagy szerepet játszik. 2033-ban Dr Calvin a cég vezető robotpszichológusa lesz. 2052-ben megfogalmazza a Nulladik törvény alapjait, amelyet később egy R. Daneel Olivaw nevű robot fejleszt ki, egy Giskard nevű másik robot segítségével. 2057-ben nyugdíjba meg a cégtől, ám még ez után is, ha problémás esetek történnek, sokszor kérik a segítségét egészen 2064-ben bekövetkezett haláláig. Csúnya volt, férjhez soha nem ment, gyermekei nem voltak. Egész életét a robotoknak szentelte.
A Robbie (Robbie) Isaac Asimov novellája, az első mű a robot sorozatban, és egyben az Alapítvány–Birodalom–Robot regényciklusban is. A történet először 1940-ben, Strange Playfellow („különös játszótárs”) címmel jelent meg a Super Science Stories magazinban. Ezt a címet a lap szerkesztője választotta, de Asimov undorítónak vélte, így novellásköteteiben már Robbie címmel jelent meg. Magyarul az Én, a robot és a Robottörténetek című novelláskötetekben is olvasható.
A novella 1998-ban, a robotellenes indulatok kialakulásának kezdetekor játszódik, ez meghatározó a cselekmény szempontjából:
A nyolc éves Gloriára a beszélni még képtelen, de már ügyesen mozgó Robbie felügyel. Ő a játszótársa, és egyben legjobb barátja is a lánynak. A Földön viszont kezd kialakulni a Frankenstein-komplexus, és Gloria anyja, Mrs. Weston is szívesen megszabadulna a robottól. Férjét állandóan nyúzza, hogy vigye vissza a robotot, mert egyrészt már nem divatos, Gloriának is árt, hogy ennyit vele van és a környékbeliek is rosszallóan nézik őket. George Weston végül beadja a derekát, így egyik nap Gloria a robot helyett egy kutyával találkozik, amikor hazaér. Eleinte tetszik neki a kutya, de amikor megtudja, hogy Robbie „elment”, nézni sem bírja. A kislány hangulata egyre rosszabb, nem mosolyog, így Mrs. Weston egy kirándulást javasol New Yorkba, hátha attól elfelejti a robotot.
Gloria felvidul az ötlettől, mivel azt hiszi Robbie keresésére indulnak. Mrs. Westont annál inkább megrázza, amikor a lány közli vele ezen feltételezését. A család keresztül-kasul bebarangolja New Yorkot, de Gloriát főleg a robotok kötik le. Meglátogatnak egy gyerekeknek szánt kiállítást, amelyen a tudomány legfrissebb eredményeit mutatják be. Gloria megszökik a szülei elől és a beszélő robothoz indul, hátha ő tudja, merre van Robbie. Próbálkozása kudarcot vall, anyja pedig teljesen maga alatt van az elkeseredéstől. George Weston azt javasolja feleségének, hogy menjenek el az Amerikai Robot gyárába, hátha rájön Gloria, hogy Robbie valójában csak egy gép.
A lány unja a gyárat, mivel a robotok, amiket lát, nem hasonlítanak Robbie-ra. Az egyik részlegben viszont megpillantja őt. Szélsebesen futni kezd felé, észre sem veszi a traktort, ami elé készül ugrani. A traktor vezetője már képtelen megállni, az egyetlen, aki meg tudja védeni a lányt, az Robbie. Azon nyomban mozdul, és magával sodorja őt a traktor elől. Így, hogy megmentette Gloria életét, már Mrs. Weston sem tiltakozhat ellene, így Robbie a családdal marad.
A Körbe-körbe (Runaround) Isaac Asimov egyik novellája, melyet 1941 októberében írt, majd az Astounding magazin 1942. márciusi számában jelent meg. Megtalálható az Én, a robot és a Robottörténetek című novelláskötetekben is. Ebben a novellában szerepelt először a három törvény mindegyike.
2015-ben járunk, a második Merkúr-expedíciónál. Michael Donovan és Gregory Powell egyetlen robottal, Sebivel (SB–13) vállalkoztak arra, hogy felmérik a terepet: megnézik, miben lehet hasznukra a megbukott első expedíció által felépített bázis. Első lépésként Donovan elküldi Sebit szeléniumért, hogy az épület hőszigetelését rendbe tudják hozni. Csakhogy a robot nem tér vissza, hanem a lelőhely körül bolyong. A két férfi nem érti ezt, így úgy döntenek, az első expedícióról ittmaradt robotokat küldik utána. Csakhogy az első expedíció idején még küzdött a kormányok és a Frankenstein-komplexus ellen az Amerikai Robot, így ezek a robotok csak akkor hajlandóak mozogni, ha egy ember ül a nyakukban. (Mutatva, hogy a robotok milyen biztonságosak.) Ez nem jön azonban jól Donovanéknek, de így is megpróbálják elkapni Sebit. Amikor azonban hővédő ruhában a robot nyakában utazva Sebit meghallják rádiójukban, igencsak meglepődnek szavain: a robot fogócskázni akar, és nem hallgat rájuk.
Visszatérve az árnyékba megállapítják, hogy Sebi viselkedését a II. és III. törvény ütközése okozza: megparancsolták neki, hogy hozzon szeléniumot, de nem elég határozottan ahhoz, hogy a veszélyes helyre tényleg bemenjen. Két lehetőség maradt: vagy megsülnek, miután tönkremegy a hővédő pajzs, vagy pedig megpróbálják kihasználni az első törvényt. Az utóbbi mellett döntenek, így Powell kimegy a hőségbe, és Sebi előtt készül megsülni. Először úgy tűnik, a terv kudarcot vall, mivel a régi robot próbálja elkapni. Powell menekülni próbál előle, és végül Sebi elkapja és beviszi a bázisra.
A Logika egy sci-fi novella, amit Isaac Asimov írt, s először az Astounding magazin 1941. áprilisi számában volt olvasható. Megjelent az Én, a robot és a Robottörténetek című novelláskötetekben is.
2015-ben Gregory Powell és Michael Donovan egy, a napenergiát a Földre továbbító űrállomáson készül felavatni a legújabb típusú robotot, Zsenit (ZSN–I.). Az ő feladata az állomáson tartózkodó többi robot felügyelete, irányítása és természetesen az energiasugár Földre irányítása volna. Nem sokkal a bekapcsolása után viszont nem hiszi el, hogy a két férfi rakta össze őt.
Pár nappal később már teljes elmélettel áll elő: Descartes-i gondolatmenettel kiokoskodja, hogy őt a Mester teremtette, akit előtte Powellék szolgáltak, de már letelt a szolgálatuk. Ezt a nézetet közli a többi robottal, akik így Zsenit prófétának tekintik, az embereknek pedig nem engedelmeskednek. Donovan ezen feldühödik és leköp egy L-csőt, ami a robotoknál szentségsértésnek számít, a két férfit bezárják. Közben elektronvihar közeledik az állomás felé, ami biztosan elállítja az energiasugarakat, ha nincs valaki aki felügyelje őket. Meglepő módon azonban Zseni irányban tartja a sugarakat, mivel szerinte ez a Mester akarata, ezzel bebizonyosodik, hogy világnézettől függetlenül el tudja végezni feladatát az állomáson.
A Fogd meg a nyulat! Isaac Asimov egy sci-fi novellája, amely 1944-ben, az Atounding magazin februári számában jelent meg. Megtalálható az Én, a robot és a Robottörténetek című novelláskötetekben is.
A novella 2016-ban játszódik. Gregory Powell és Michael Donovan egy aszteroida bányájában ellenőrzi a Dave (DV–5) nevű robotot. Ez az első olyan robot, amely pozitronmezőjével hat másik robotot – mint valami „ujjat” – felügyel, de valamilyen oknál fogva néha leállnak a munkával. Ez mindig csak olyan esetben fordul elő, amikor épp nincs a közelben emberi felügyelet. A két férfi úgy dönt, távolról figyelik a robotokat, így elképedve figyelik, ahogy Dave csapata a munka helyett inkább táncgyakorlatokat mutat be. Donovanék utánuk rohannak, majd amikor elég közel érnek hozzájuk, Dave ismét észhez tér, és nem emlékszik a táncra.
Nyolc napon keresztül figyelik őket tovább eredménytelenül, továbbra sem tudják eldönteni, mi okozza a balettmozdulatokat. Ekkor jut eszébe Donovannek, hogy az egyik „ujj” a kihallgatása során csak veszélyhelyzeteket említett a leállások előtt. Úgy döntenek, robbantanak egyet a bányában, hátha így sikerül megoldani a rejtélyt. A robbantással azonban saját magukat zárják be a járatba, és az egyetlen résen, amin kilátnak, Dave táncoló robotjait nézhetik. Powellnek eszébe jut, hogy Dave talán túl van terhelve, hiszen vészhelyzetben egyszerre kell irányítania minden robotot, míg különben egy-kettő csak rutinmunkát végez. A résen keresztül kilövi tehát az egyik alárendelt robotot, amitől Dave észhez tér és kimenekíti őket a bányából. Így már sikerül kijavítani a problémát.
A Te hazug! (Liar!) Isaac Asimov egyik 1941-es sci-fi novellája, amely az Astounding magazin májusi számában jelent meg. Megtalálható az Én, a robot és a Robottörténetek című novelláskötetekben is. Ebben a novellában jelenik meg először a robotika első törvénye, de a másik kettő még nem szerepel benne.
2021-ben járunk. A Herbie (HRB–34) nevű robotot Milton Ashe kísérte el a minőségvizsgálóba, eközben jött rá, hogy a robot olvas a gondolataiban. Ezt jelentette az Amerikai Robot vezetőségének, akik úgy döntenek kivizsgálják az esetet, mitől lehet ilyen csodálatos képessége a robotnak. Peter Bogert matematikus és Alfred Lanning, az igazgató két különböző módon oldanák meg a problémát, amiből viták alakulnak ki köztük.
Először Susan Calvin beszélget a robottal, aki azt mondja neki, hogy a férfi, akit szeret – Ashe –, viszontszereti őt. Később Peter Bogert is meglátogatja a robotot, aki azt állítja, hogy nem ért a matematikához, valamint hogy Lanning már majdnem leköszönt és Bogert lesz a következő igazgató. Lanningnek viszont a robot kiszámolja az igazgató által helyesnek vélt egyenletek eredményét, és ugyanarra az eredményre jut, mint Lanning. Calvin szintén bonyolult matematikai problémákat oldat meg Herbie-vel.
Bogart és Lanning között összetűzés alakul ki, amikor elmondják egymásnak, mit mondott nekik Herbie. Állításukat bizonyítandó elindulnak a robothoz. Ezalatt Ashe elmondja Calvinnek, hogy megházasodik, felesége pedig az a fiatal nő lesz, akinek nemrég mutatta meg a gyárat. Susan Calvin teljesen kikészül, így a robothoz rohan, ahol rájön Herbie hazugságának okára: az első törvény szerint nem okozhat kárt az embernek, még pszichés kárt sem, így azt kell válaszolnia a kérdésre, amit a kérdező szeretne hallani. Amikor megérkezik a két férfi is, Herbie agyát leblokkolja az első és második törvény közötti konfliktus, így nem tudhatják meg, mitől lesz egy robot gondolatolvasó.
Az eltűnt robot (Little Lost Robot) Isaac Asimov egy sci-fi novellája, amelyet 1947-ben írt, s az Astounding Science Fiction magazin márciusi számában található. Olvasható az Én, a robot és a Robottörténetek című novelláskötetekben is.
Susan Calvin életében először elhagyja a Földet: a Hiper Bázisra utazik Peter Bogerttel. Itt kiderül, a bázison tizenkét olyan robotot alkalmaznak, amelyek módosított első törvénynek engedelmeskednek, mivel a hiperhajtóműn dolgozva a munkásoknak gyakran kell kitenniük magukat rövid távon ártalmatlan, de hosszú távon káros sugárzásnak, amit a robotok nem tűrnek el. Ezek a Nesztor (NSZ–2) modellek pont ugyanúgy néznek ki, mint a többi NSZ–2 típusú robot (még sorszámot sem kapott egyik se), csak nem kötelesek megvédeni az embert. A baj az, hogy Gerald Black dühkitörésében azt mondta az egyik módosított első törvénnyel rendelkező robotnak, hogy tűnjön el, az pedig egy szállítmány „normális” NSZ–2-es robot közt bújik el.
A robotpszichológus először külön-külön kihallgatja az összes robotot, de mind ugyanazt válaszolja a kérdésekre.
Második kísérletként az első törvénybeli különbséget szeretné kihasználni, így az összes robot szeme láttára egy emberre súlyos tárgyat dobnak (majd még mielőtt elérhetné őt, energianyalábbal félrelökik), azonban az összes robot egyszerre pattan fel az ember segítségére sietve.
Harmadik kísérletként egy elektromos vezetéket fektetnek a tesztben szereplő ember és a robotok közé úgy, hogy ne tudják kikerülni, és megmondják a robotoknak, hogy ha hozzáérnek, megsemmisülnek. A normális robotoknak így is az ember segítségére kéne sietniük, amit a módosított törvényes robot nem tehet meg a harmadik törvény miatt. Ez utóbbi azonban elmondja a robotoknak, hogy a vezetéken úgyse tudnak átjutni, így fölösleges önmagukat is föláldozni az emberrel együtt, így a kísérletnél minden robot ülve marad.
Ekkor Calvinnak eszébe jut még egy különbség: a módosított törvényes robotot már képezték, így megismeri a sugárzásokat. A robotoknak megmondják, hogy most lehet, hogy gamma-sugarak lesznek az emberek között, ami tönkreteszi a robot pozitronagyát, így ez esetben nem tudnak mit tenni. A sugár azonban ártalmatlan infravörös sugár, amit a normál robotok nem ismernek meg, a „mutáns” robot viszont beesik a csapdába, így megsemmisítik, majd a példája miatt a többi tizenegy hozzá hasonló robotot is.
A csillagokba! (eredetileg angolul Escape!) Isaac Asimov egyik sci-fi novellája, amely az Astounding Science Fiction magazin 1945. augusztusi számában jelent meg. Megtalálható az Én, a robot és a Robottörténetek novelláskötetekben is.
2031-ben elromlott az Egyesült Robot fő számítógépe. A cég ez után nem sokkal egy problémát küldött az Amerikai Robotnak, hogy oldják meg. Valószínűsíthető, hogy ettől a problémától ment tönkre az ő számítógépük, és az ajánlattal az a céljuk, hogy tönkretegyék az Amerikai Robot gépét, az Agyat is, és ezáltal ne legyenek lemaradva. Robertson elnök, Peter Bogert kutatási igazgató, Alfred Lanning ex-igazgató és Susan Calvin robotpszichológus úgy döntenek, elfogadják a hiperatommotor problémáját, hiszen az Agy valójában pozitronrobot, így a három törvényes konfliktusokat sokkal rugalmasabban lehet vele kezelni.
Miután Calvin beszélgetett az Aggyal, beadagolják a gépnek a tervet, de ő nem talál benne hibát, így megépíti az űrhajót. A teszteléséhez Gregory Powellt és Michael Donovant hívják. A két férfi körbejárja a hajót, beszállnak, s közben legnagyobb meglepetésükre elindulnak. Az űrhajóban nem lehet érezni a gyorsulást, és minden a falban van elrejtve, ami merőben eltér attól, amit megszoktak. Powell és Donovan nem értik, hogyan működik, nem ők irányítják a hajót.
Közben az Amerikai Robotnál is meglepődnek, hogy az űrhajó elindult, próbálják elérni azt, de a kommunikáció egyoldalú. Az Agy furcsán viselkedik, de állítja, hogy minden rendben lesz. Powell és Donovan átélik a hiperugrást, és közben rájönnek, mitől romlott el az Egyesült Robot-féle gép: a hipertérben nem maradhat senki sem életben, ez pedig megakadályozta a számítógépet a további gondolkodásban. Az Agy viszont továbblépett, így rájött, hogy visszatérve a rendes térbe minden rendbe jön. A két férfi sikeresen visszatér a Földre, az ügy tárgyalásakor pedig Donovan azt javasolja, adják oda a megoldást az Egyesült Robotnak és söpörjék be a díjat érte, hadd tesztelhessék le ők is ezt az „élvezetes” kirándulást, ha már tönkre akarták tenni az Amerikai Robot Agyát.
A Bizonyíték (eredetileg angolul Evidence) Isaac Asimov egy 1946-os novellája, amely az Astounding Science Fiction magazin szeptemberi számában jelent meg. Megtalálható az Én, a robot és a Robottörténetek című novelláskötetekben.
Stephen Byerley foglalkozását tekintve ügyvéd, de úgy dönt, indul a 2032-es polgármesteri választásokon. Franciss Quinn politikusnak ez nem tetszik, így azzal gyanúsítja meg, hogy robot. Érvei elég meggyőzőek a robotellenes tömeg számára, ugyanis Byerley-t még senki nem látta se enni, se inni, se aludni. Az Amerikai Robothoz fordul bizonyítékért, így Lanning és Susan Calvin elbeszélget a polgármesterjelölttel. Byerley megeszik egy almát, azonban Calvin szerint ez nem bizonyít semmit.
Egy héttel a jelölés előtt tehát elterjedt a hír, aminek következtében átkutatják Byerley házát, és őt magát is meg akarják röntgenezni, de ezt nem hagyja. Quinn elbeszélget a jelölttel, s közben meg is gyanúsítja azzal, hogy nem ő az igazi Stephen Byerley, hanem a vele együtt élő mozgássérült ember az, s az ügyvéd csak az ő robotkreálmánya. Eközben az indulatok annyira elszabadulnak, hogy Byerley egyik beszédénél egy ember nyíltan követeli, hogy a polgármesterjelölt üsse meg. Byerley ennek eleget tesz, így egy-kettőre eloszlik a kétség, egy robot ugyanis nem üthet meg egy embert.
Utólag Susan Calvin elmondja Byerley-nek, hogy még ezzel sem bizonyította teljesen, hogy ember, hiszen ha a másik fél is egy robot volt, akkor nyugodtan megüthette. A robotpszichológus szerint azonban ha valaki úgy kormányozna, mint Byerley, akkor lényegtelen, hogy ember vagy robot-e az illető, így ráhagyja a dolgot.
Az elkerülhető konfliktus (eredetileg angolul The Evitable conflict) Isaac Asimov egy 1950-es sci-fi novellája, amely az Astounding Science Fiction magazin júniusi számában jelent meg. Olvasható az Én, a robot és a Robottörténetek című novelláskötetekben is.
A novella egyébként az Én, a robot 1966-os, első magyar nyelvű kiadásából kimaradt, mivel az akkori kultúrpolitikai vezetés a történetet kényesnek ítélte.
A novella Susan Calvin és Stephen Byerley világkoordinátor 2052-es beszélgetése a Gépekről. Ezek a rendkívül fejlett, de személyiséggel nem rendelkező pozitronrobotok az elérhető adatok elemzésével oldják meg a gazdasági problémákat, az utóbbi időben azonban több hibát is vétettek. Byerley úgy dönt, meglátogatja a négy, Gépet tulajdonló régiót, és megkérdezi a problémák okát. A régiók vezetői nem gondolják lényegesnek a hibákat, egyikük még azt is megmutatja, hogy se a robotok nem lehetnek hibásak, se a bevitt adatok. Végül Susan Calvin bizonyítja be, hogy nem is hibáztak a Gépek, a hibásnak gondolt döntések célja vezető helyzetű robotellenes emberek lefokozása volt, másnak nem ártottak. A Gépek ugyanis úgy érezték, ha eltörlik a robotokat, azzal ártanak az emberiségnek. Ezekkel a lépésekkel tudják elérni a kétes értékű sikert: a Gépek irányítják a Földet.